2009-ben hívta életre a Tracy Awards nevű díjat a Crowell Advertising nevű cég, mégpedig azzal a céllal, hogy az adott év legrosszabb reklámait honorálja egy szoborral - kb. úgy, mint ahogy az Arany Málnával díjazzák az év legnyomorultabb filmes teljesítményeit. A nagy díjakhoz hasonlóan itt is kategóriánként indulnak a jelöltek, amiket a nagyközönség küld be, és a Crowell vezetősége díjaz majd valamikor novemberben.

A kategóriák között szabványosat nem nagyon találunk, jut viszont díj az év legvadabbul eltékozolt tehetségének, a vicces reklámok műfaját leggyorsabban tökretevő alkotásnak vagy az angol nyelvvel legborzalmasabban elvábó kisfilmnek is.

A díj honlapján arra biztatják a fogyasztókat, hogy minden olyan reklámot küldjenek be a nyomtatott sajtóban megjelentektől a rádióban elhangzókig, amik felidegesítették őket, ezt követően egy zsűri választja ki az adott év legszarabb reklámait, és küld az azokat elkövető cégek marketingigazgatóinak egy-egy iszonyú giccses, műanyag szobrot.

A maszkos dobos, Pándi Balázs csikorgós djuice-filmje után újabb, valós személyekkel forgatott reklámmal folytatja kampányát a Djuice, az utómunka (vágás, fényelés, kompozit) ezúttal is az Umbrella érdeme.

"Annak ellenére, hogy reklámfilmről van szó, sok improvizált snitt született, ennek nagyon örültem, mert ilyen a reklámokban nagyon ritka" - emlékszik vissza a forgatás legjobb pillanataira Kostil Danila, aki - ha épp nem reklámot - klipeket rendez. Leginkább arra büszke, hogy a matekfaktos anyaggal elkészítette az első szomorú magyar reklámfilmet. "Ezek a filmek nem olyan harsányak mint általában a tévéreklámok, sokkal nyugisabbak."

A House című tévésorozatban legendásan gyökér orvost alakító angol színész nem az a kimondott reklámbubus, arcával nem találkozhatunk olyan gyakran, mint mondjuk George Clooney ábrázatával, de a Schweppes ajánlatra csak rábólintott. A kampány a spanyoloknál futott, állítólag nagy sikerrel. Az ugrás után megmutatjuk a végeredményt is, előtte egy rövid werkfilmünk van.

Lélegzetelállító mood filmmel reklámozza a Damaris nevű fehérneműcég legújabb Chore nevű kollekcióját, a filmet Justin Anderson rendezte. Az alkotóról sokat nem tudtunk meg, de a Vogue magazin készített vele egy rövid interjút a Damaris filmmel kapcsolatban.

Chore Damaris by Justin Anderson from Justin Anderson on Vimeo.

"Miközben a filmen gondolkodtam, rengeteg időt töltöttem a British Múzeumban, ahol az Aphrodite szobor mögött álldogáltam sokáig - nyilatkozta Anderson - A szerelem istennőjének feneke a legjobb kiindulópont volt számomra. Imádom azt a hátsót, önmagában is egy két lábon álló gyönyörűség."

A film - függetlenül az elsődleges nemi jellegek folyamatos jelenlététől - úgy tud hatásvadász lenni, hogy az erotika megbújik a házimunka magányos, szelíd és sokszor a magunk szórakoztatását is szolgáló rutinja mögött (porszívócső!). Mégis az embernek az az érzése, ezek a nők mindjárt maszturbálni fognak. Mindezt csak még vadabbá teszi a visszafogott, skandináv stílusú fényelés és komponálás is.

Andersonnak ez a második ilyen jellegű munkája, az elsőt is egy ruhakollekció (Roksanda Ilincic) ihlette, illetve egy 1974-ben írt vers. Andersonnak ez a stílus nagyon fekszik. Filmre forgott (16 mm, állóképek: 35 mm).

Az MPC alább látható filmjében a Nissan új, elektromos autóját mutatják be, és a klasszikus, kisgyerekkel és állattal mindent el lehet adni elv mentén egy tündibündi jegesmedve a főszereplő. A klip egyszerre megható és hatásvadász, de ez így jó, mert az derül ki belőle, hogy a nagy cégek is kezüket-lábukat összetörve igyekeznek a környezettudatos életmódot hirdetni, azzal meg elég nehéz vitatkozni, hogy az embereknek jobb lesz egy kevésbé szétcseszett bolygón élni.

Vitatkozni lehet a dologgal, mármint a mozgatórugókkal mindenképpen, azaz a Nissan valóban próbál vigyázni a környezetre, vagy csak szimpla szerecsenmosdatásról van szó, a reklám mindenesetre jó.

Elkészültek a Médiaunió Alapítvány által indított társadalmi célú kampány idei filmjei. 2010 témája a fogyatékkal élők világa, a projektben a reklám- és médiaszakma képviselői mellett civil szervezetek is részt vettek, a munkát térítésmentesen végezték. A vakok, siketek és mozgáskorlátozottak szerepét Kiss Tibor (Quimby), Görög Zita és Bárdos András vállalták. A filmekhez a helyszínt és az eszközöket részben az Umbrella biztosította, a rendező Rohonyi Gábor volt, a kampány fotóit Gács Tamás készítette. Íme a fotók, a filmek és a werkfilm.